Belegondoltunk-e már, hogy mi is a valódi különbség az ember és állat között? Véleményem szerint a gondolkodás képessége a legfőbb eltérés.

Mennyi mindent befolyásol ez a képesség. A legegyszerűbb dolgoktól a legbonyolultabb egyenletek megoldásáig végig csak egy dolgot használunk, az agyunkat, és a képességet ami vele jár. Most kicsit abba próbálok belemenni, hogy ez mennyi mindent változtat meg.

Míg az állatok csak az ösztöneik alapján cselekszenek, addig az ember átgondolja amit cselekszik, vagy tudatában van, hogy következménye van tettének. Ez az optimális eset. A gondolatoknak köszönhetjük, hogy fejlődik az emberiség, feltalálnak új dolgokat. Most fogjuk meg egy kicsit másik végét a gondolatoknak. Véleményem szerint a gondolataink kihatással vannak arra, hogy egy kitűzött célt sikerül-e elérni, vagy sem. Ha valamiről pozitívan gondolkozunk, az nagyobb eséllyel sikerül, mint ha negatívan.

Nem én vagyok az első aki ezt gondolja, a placebo hatás eléggé ismert dolog. Ennek lényege pontosan a pozitív gondolkodáson alapul. Tudományosan bizonyítva van, hogy ez létező dolog. Egy bizonyos betegségben szenvedő betegeket 2 csoportra bontották, és ugyanazzal a gyógyszerrel kezelték őket. Akikkel elhitették, hogy ez egy csodaszer nagyobb százalékban gyógyultak meg,mint akiknek azt mondták, hogy nincs remény. Bár a gyógyszerben semmi nem volt, mégis gyógyultak meg. Véletlen lenne?

Szerintem ez a fajta hozzáállás nem csak az orvostudományban,hanem a mindennapokban is működik. Amiről elhisszük, hogy működik,az működni is fog. Az igazán sikeres emberek szerintem megtanulták magukat olyan szinten átverni, hogy ez a hatás segítsen elérni céljaikat. Irigylem őket.

Most kicsit más. Az agyunkhoz hozzá tartoznak az emberi érzések is. Azért érzünk dolgokat, mert az agy valamilyen szituáció hatására hormonokat szabadít fel, gondolok itt olyanra, hogy amikor boldogságot érzünk akkor endorfin szabadul fel a testünkben. De vannak olyan érzések amik eltérnek ezektől az alapvető érzésektől. Miért érzünk valami vagy valaki után hiányt, szeretetet vagy szerelmet? Nyilvánvalóan hormonok felszabadulásának köszönhetően, de akkor tegyük fel a kérdést: miért alakul ki valaki iránt ilyen érzés? Ez inkább a fogós kérdés, és itt újra bejön az, hogyha vannak emberek akik egymásnak vannak szánva, akkor azt minden esetben megtaláljuk-e, vagy előfordulhat, hogy nem? Vajon ha egy illetőnek el van rendelve valaki, akkor megtörténhet-e az, hogy nem találkoznak soha, vagy nem ismerik fel a lehetőséget? Ezek azok a kérdések, amire nem tudom, hogy ki tud válaszolni.

A gondolkodás képessége igencsak egyedülálló az élőlények világában, próbáljuk meg kihasználni.

A

Mindenki másképp vélekedik arról, hogy az univerzumot, és azon belül a Földön történő eseményeket ki vagy mi irányítja, egyáltalán irányítja-e valami. Persze vannak alap természeti törvények, amik nélkül valószínűleg nem is létezne az emberi faj, de alapvetően nem ezek a történések foglalkoztatnak, hanem inkább az olyan dolgok, amikbe látszólag van beleszólásunk, mégsem úgy jön össze ahogy terveztük.

Biztosan történt már mindenkivel olyan dolog, ami teljesen olyan érzés volt, mintha meg lenne rendezve. Lehet ez humoros, és már csak egy sitcom röhögés hiányzik alóla, vagy éppen szomorú és egy Lana Del Rey szám. A kérdés inkább az, hogy ezek a helyzetek a véletlen műve-e, vagy valami valóban irányítja-e a dolgokat? Vannak olyan pillanatok az életünkben, ami minden eshetőségben megtörténik, csak az oda vezető út más és más?

A Multiuniverzum-os bejegyzésben írtam arról, hogy ahol élünk, azt mi formáljuk. Ez viszont a szöges ellentéte annak, hiszen ha életünkben vannak checkpointok, amik minden esetben meg kell hogy történjenek, akkor a döntéseinknek nincs is súlya. Mindenki döntse el maga, hogy miben hisz, szerintem mindkettőben van valamennyi igazság, de most beszéljünk arról, hogy valami irányít mindent és meg van szabva mindenkinek, hogy mit fog elérni.

Ezt a dolgot most két részre bontanám:
1. amikor csak bizonyos események történnek meg biztosan, de az út az változhat
2. amikor minden előre el van rendelve

Kezdjük is az elsővel:
Ebben az esetben értelemszerűen nem olyanra gondolok, hogy halál, mert az elég esélyes mindenkinél, hanem például egy baleset, szerencse, vagy egy találkozás valakivel. Ha ez így van, bizonyosan minden lottónyertesnek előre el volt rendelve hogy megnyerik, ők csak azt tudták befolyásolni, hogy mikor: amikor lottót vesznek. Viszont ebből az következik, hogy amennyiben mégsem vesz lottót és nem nyeri meg soha, akkor borul az egész rendszer, és mégsincs elrendelve az a szerencse, ezzel tulajdonképpen az első eset meg van cáfolva, viszont a másodikat ez fogja alátámasztani.
A második rész szerint:
Nem csak pillanatok, hanem minden előre el van rendelve, így a döntéseinket úgy hozzuk meg, hogy ezek beteljesüljenek, miközben végig azt gondoljuk, teljesen szabadon döntöttünk. Ha valaki megpróbálja a "sorsát" megváltoztatni úgy, hogy egy helyzetben ellentétesen dönt, valószínűleg pont úgy fog eljutni az eredeti célig. Eszerint amit csinálunk az kiszolgálja a saját és másunk jövőjét.

Akik ezt a dolgot először kitalálták, nyilván rögtön próbáltak magyarázatot találni erre, és isteneket vagy a karmát tisztelni.
( karma: ok-okozati viszony, amit cselekszünk, annak olyan következménye lesz)
Véleményem szerint a vallások nagy része pont erre az elméletre épül: valaki/valami irányít minket, és azt kell tisztelni és kiszolgálni, hogy minél jobb legyen nekünk. Különösebben nem szeretnék a vallásba belemenni, de ez az elmélet érvényes a kereszténységben és a hinduizmusban is, csak gondoljunk bele jobban.

Mindenesetre szerintem mind ebben, mind a multiuniverzum-elméletben lehet némi igazság, a kérdés, hogy miben hiszünk, vagy mit hiszünk el, a következő téma éppen erről fog szólni.

A.

Na, megint valami bonyolult szó. Maga az elmélet első olvasásra vagy hallásra bonyolultnak tűnhet, pedig annyira nem is az. Aki esetleg még nem hallott erről a dologról: maga az elmélet lényegében azt takarja, hogy minden ami megtörtént és megtörténhet az egy másik univerzumban megtörtént/megtörténik éppen/ meg fog történni.

Ez azért elég magas dolog. De csak gondoljuk végig: az életünk szinte minden pillanatában döntéseket kell hoznunk. Ezeket a döntéseket néha gyorsan, néha hosszabb gondolkodás után, néha csak úgy random, néha előre végiggondolt érvek alapján hozzuk meg. A kisebb lélegzetvételű dolgokban sokszor úgy döntünk, hogy nem is vesszük észre, mert abban a pillanatban ez jelentéktelennek tűnik, pedig igenis minden döntés befolyásolja a jövőt. Persze vannak helyzetek amiknek komolyabb következményei vannak, és vannak, amik nem lesznek olyan befolyásolóak. 

Ezt a dolgot nagyon jól bemutatja a Pillangóhatás c. film. Aki esetleg nem ismerné annak röviden a filmről: a lényegi része a filmnek, hogy van egy baráti társaság akikkel fiatal korukban rengeteg minden megtörténik. Ezeknek a történéseknek lesz következménye, lesz egy végkép a főszereplőnk és társainak életéről. A csavar az egészben, hogy a főszereplőnek van egy különleges képessége: ha erősen olvassa feljegyzéseit egy régebbi napról, képes visszamenni az időben, így meg tudja változtatni az akkori döntését, és ezzel alapjaiban megváltoztatva az életét, viszont mindig valami rosszul sül el: valamelyik barátja öngyilkos lesz, esetleg valaki a környezetében megbolondul vagy rosszba lesz olyan személlyel,aki fontos neki.
Miközben néztem ezt a filmet, a fejemben egyre jobban kezdett kirajzolódni mi is történik: emberünk egy döntés megváltoztatásával ezernyi más lehetőséghez jut, ezzel tulajdonképpen átjutva egy másik univerzumba.
-Tehát akkor több univerzum van?- tettem fel magamnak a kérdést. Nos, lehetséges. Itt úgy éreztem magam, mint aki most sz@rta a spanyol viaszt, utána is kezdtem nézni, hogy esetleg én vagyok-e az egyetlen elvetemült akinek ez eszébe jutott,de sajnos megelőztek, mégis szeretném ezt az én álláspontommal kiegészíteni.

Visszatérve a folyamatos döntés-kényszerhez. Az, hogy éppen 3 pohár közül melyikből fogsz inni, valószínűleg nem fog említésre méltó változtatást tenni, de például az, hogy elmész-e ma edzeni, vagy megtanulod-e a történelem leckét már lehet hogy egy picivel többet befolyásol. Nem tudhatod, lehet hogy pont annyit erősödsz attól az edzéstől amennyi majd pont hiányozni fog ha nem mész el, vagy éppen azt a tételt fogod húzni érettségin amit lusta voltál átnézni. 

Ha van két pohár az asztalon, és az egyikbe egy minőségi, 25 évig érlelt bor van, a másikban pedig egy halálos méreggel kevert lőre, akkor nagyon nem mindegy hogy melyiket választod. Pedig hidd el, ha nem mondanám el hogy tulajdonképpen az életed múlik ezen a döntésen, nem nagyon gondolkoznál hogy melyiket választod, nagy valószínűséggel azt,ami közelebb van hozzád. Kis döntésnek tűnhet, mégis alapjaiban változtathat meg mindent. De komolyan mindent és mindenkit, hisz ha rossz poharat választottál akkor az adott univerzum nélküled megy tovább, ezzel azoknak az életét is megváltoztatva, akik egy másik univerzumban ismertek, vagy hatással voltál rájuk.

Ha ezek után belegondol az ember, hogy akkor most minden döntésével formálja az ő univerzumát, azért az elég para lehet, arról nem is beszélve hogy az összes többi ember döntése hatással lesz valahogyan az életedre. Minden apró és nagyobb döntéssel tulajdonképpen formáljuk mások életét is, ezzel minden pillanatban egy másik univerzumba átlépve. A döntés rajtunk áll, hogy melyikbe megyünk.

Ezen a képen próbáltam ábrázolni, hogy is néz ki ez a dolog. A zöld pontok a döntéshelyzetek, a piros út amit mondjuk mi bejárunk, a fekete pedig a lehetőség, az előtte lévő vonal pedig az egész múltunk döntéseinek eredménye. Amint lehet látni, az első esetben még majdnem mindegy volt mit teszünk, hisz akármelyik utat választjuk, van alternatíva eljutni egy közös pontra, ahol csak a bejárt út és a helyzetek változnak, de a végkifejlet nem. Viszont a változó helyzetekben eljuthatunk egy rossz döntésre, ahonnan nincs visszaút a közös pontra, ami valószínűleg a legjobb lenne. Ekkor azt az adott döntést megbánjuk, de tenni ellene már nem tudunk, alkalmazkodni kell. De mi történne ha mégis jól döntenénk, mert lenne képességünk visszamenni az időben és máshogy dönteni? Nos, akkor véleményem szerint egy teljesen más univerzumba lépnénk és élnék tovább az életünket, aminek a későbbiekben vagy pozitív, vagy negatív hatást hozna.

Mindezeket átgondolva és realizálva szerintem nyugodtan kijelenthető, hogy a döntéseinknek súlya és következménye van, amivel a későbbiekben együtt kell élni. Talán mégsem mindegy, hogy egy egyszerűnek tűnő helyzetben mit cselekszünk.

A.

Hát igen.
Tudom,tudom...Háttal nem kezdünk mondatot,de valamivel mégis el kell kezdeni. Hogy miért? Nem is tudom a pontos indokot. Talán 3-4 hónapja fogalmazódott meg bennem,hogy írni kellene egy könyvet. De mint ehhez lusta vagyok, inkább egy blogban kezdett kirajzolódni művészi mivoltam. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy annyi ötlet,baromság és vadság jut eszembe/történik meg velem, hogy egyszerűen ezt nem tudom magamba tartani,de a szűkebb baráti körömre meg nem akarom rázúdítani mindezt- hisz annyira hiányzik ez nekik mint egy lufiárusnak a nyílzápor-,ezért inkább ide adom ki magamat.

Most, hogy így kimagyaráztam magamat, mondanék is egy példát egy ilyen agymenésre. Nem is tudom, nagyjából 3 hete hazafelé az iskolából, 10 órát magam mögött hagyva szerintem triviális hogy milyen gondolatok pöröghettek a fejemben, szerintem nem is részletezném. Valahogyan feljött a fejemben a "relatív" szó. Ugye ez nagyjából azt jelenti, hogy viszonylagos,nézőpont kérdése, és ezután ilyen nézőpontkérdése dolgokon kezdtem gondolkozni. Tisztázatlan körülmények között eljutottam oda, hogy hogyan is kell kiszámolni idő hányadost. Gyenge fizikai ismeretekkel,testvérek között is t=s/v
Namostakkor: képzeljünk el egy sétáló embert, akinek 100 métert kell megtennie, mindezt úgy, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez tfh* 1 m/s sebességgel.
*: tegyük fel hogy
Ugye ennek az úrnak/hölgynek 100 szekundum kell, hogy elérje a célt.

Most pedig képzeljünk el egy futót, aki a fentihez hasonló mozgást végez,ámbár sebessége 2 m/s.
Most egy öreg futóról van szó na.
Szóval gyors fejszámolás után ki is jön, hogy neki az adott távot 50 szekundum alatt sikerül teljesítenie, amennyiben nem történik semmi olyan, ami ezt befolyásolja.

Látható, hogy a sebesség és az idő között fordított arányosság van, ha nőtt a sebesség 2-szer annyira, az idő a felére csökkent. De ezt most nézzük meg egy kicsit más szemszögből. Mi van akkor, ha a második emberünknek van egy olyan képessége, amivel relatíve mindenki rendelkezik: az idő lassítása.
Mi van akkor, ha valójában a futó ember végig 1 m/s-al haladt ugyanúgy, mint az első emberünk, csak közben ő az időt "lelassította" a felére, és így hamarabb odaért a célba, míg mi, külső szemlélők csak annyit látunk a dologból, hogy sokkal hamarabb ért oda.
Tudom, ez marha abszurdnak hangzik, és csoportban efféle "időlassítósdit"  , hiszen ez csak a saját nézőpontunkból történhet meg, hisz mások csak azt látják, hogy futunk valahova, mert késésben vagyunk.
Logikus. Ha késésben vagyok, növelem a sebességem,hogy odaérjek. De akkor ennyi erővel lassítom az idő múlását, a sebességem pedig megtartom,ennek a kettőnek az eredménye ekvivalens.

Apropó az idő... ez számomra egy annyira felfoghatatlan dolog. Maga a tudat, hogy nem tudsz ellene tenni,mert mindig telik...szüntelen. Csak egységeket tudunk létrehozni az időben. mint perc vagy óra, de irányítani olyan szinten nem tudjuk mint például a sebességet, csak amennyiben kizárólag a saját szemszögünket figyeljük és másét kizárjuk. De megállítani nem tudjuk. Le tudunk ülni egy székre ezzel tulajdonképpen megállni, de az idő akkor is telne ha megállítanánk valamilyen módon, hisz aki megállította annak telne,nem?

És igen, miután ez lejátszódott a fejemben azon kaptam magam, hogy mindjárt hazaérek, ezért itt megszakadt erről a dologról a gondolatmenetem. Lehetséges, hogy ez egy baromságnak tűnik, sőt lehet hogy az is, dehát erről szólnak az ötletek, Einstein se az anyatejjel szívta be a relativitás-elméletet.

A.